2019. augusztus 18., vasárnap

Búcsú


Sziasztok!


Elérkezett a pillanat, amit minden szárnyait bontogató blogger vegyes érzésekkel vár. Köztük én is. Az egyik szemem sír, hiszen a végére értem a történetnek, a másik pedig nevet, hiszen mégis csak befejeztem.

Mikor elkezdtem a történetet, mikor még csak egy kósza gondolat, ötlet volt, nem hittem benne, hogy végig fogom vinni. Nem hittem magamban és a kitartásomban. S láss csodát, 1 héttel ezelőtt mégis sikerült lezárni Grace és Bati történetét.

Közel 20 hónap, és 19 fejezet. Ennyit élt meg a blog. Voltak hullámvölgyek, és kisebb-nagyobb szünetek, de igyekeztem magam tartani a kitűzöttt célhoz. Remek érzés, hogy sikerült megvalósítanom mindent, amit szerettem volna, és az is, hogy többé-kevésbé megvagyok elégedve a történettel. Ez pedig nagy szó Tőlem.

Nem is maradt más hátra, mint a búcsú. Köszönöm mindenkinek, aki akár csak egyszer idetévedt, és beleolvasott a történetembe. Köszönöm a pipálóknak a vélemény nyilvánítást. Köszönöm a támogatást Kirának, és az üzenetben kapott véleményeket Noemi Solernek.

Ezúttal ugyan búcsúzom, de nem tűnök el, hiszen még van 3 inaktív blogom, amit szeretnék feléleszteni.

Csodaszép napot kívánok,

Vivian Leite