2018. május 13., vasárnap

9. Egyszer fent, egyszer lent


„Az emberek boldogtalansága gyakran fakad a kétségbeesett próbálkozásból, hogy olyasmit befolyásoljanak, ami nem tőlük függ.”
Guillaume Musso

2019. július, Madrid
A venezuelai nő izgatottan toporgott otthon, miután a műanyag eszköz megerősítette sejtelmét. Egy olyan felfedezést tett, ami minden gondját megoldhatja és megváltoztathatja az életüket. Először kicsit sokkolta, és megijedt, de volt jó néhány hónapja arra, hogy felkészüljön.
Kedvese egész nap távol volt, így nagyon várta már, hogy hazaérjen, és megoszthassa vele is. Tudta, hogy ezzel ő fogja megnyerni a csatát, és a másik nő, hoppon marad, megint. Nem így tervezte, de sokkal jobban alakultak a dolgai, mint gondolta.
Megjöttem – jelezte egy ajtócsapódással a férfi a hazatértét. Fáradt volt, és próbálta halogatni a beszélgetést kedvesével addig, amíg tudta. Nem felejtette el a másik nőnek tett ígéretét, de mégsem volt olyan egyszerű ennyi éves kapcsolatot eldobnia, mint gondolta. – Szia – nyomott egy puszit a nő homlokára, aki a konyhaasztalnál ült, egy kis doboz társaságában.
Szia – mosolygott vőlegényére, aki egy üveg vízért nyúlt a hűtőbe. Egész nap tombolt a 30 fok feletti hőmérséklet, így szervezete szinte kiáltott a folyadékért. – Beszélnünk kell!
Igen, tudom – bólintott a férfi. Nem sejtette, hogy nem ugyanarról a témáról beszélnek, így magabiztosan ült le a barna hajúval szembe.
Nyisd ki! – tolta a férfi felé az apró dobozt. Bautistának sejtelme sem volt, hogy mit rejt a letisztult csomagolású, fehér doboz. Kíváncsian bontogatta, és mikor meglátta a tartalmát, lesápadt. Csak bámulta az aprócska, fehér cipőket, és szinte érezte, ahogy az álmai szilánkosra törnek. Az álmok, melyeket 5 év után újra megálmodott. – Hát nem csodálatos? – szakította meg ostorozó gondolatait menyasszonya, aki szinte sugárzott.
Apa leszek? – tette fel reménykedve a kérdést. A remény viszont nem a hír miatt jelent meg a hangjában, hanem azért, mert hinni akart abban, hogy ez csak egy kis tréfa. Egy apróság, mellyel Grace akarja megviccelni.
Igen – jelentette ki magabiztosan, pedig csak egyetlen tesztet végzett el. Így míg nincs megerősítve, addig igazán nem tudhatta. Azt viszont nem akarta, hogy kedvese is tudjon erről. Nem akarta, mert akkor elveszítené, valószínűleg örökre. – Te miről akartál beszélni? – tette fel a kérdést, holott pontosan tudta a választ. Szakítani akart, Miatta.
Semmiről – legyintett a férfi, és mosolyt erőltetve megpuszilta a kedvesét. – Csodálatos hír – próbált lelkesnek látszani, de belül összetört a szíve. S tudta, ezért csak magát okolhatja. – Megyek, letusolok – menekült ki a helységből. Szüksége volt egy kis térre.
Szinte kiszedte a helyéről a fürdőszobaajtót, annyira sietett. Esélyét se akarta megadni, hogy a nő az útjába álljon, amikor minden gondolat szinte kínzóan hatott rá. Úgy kavarogtak a fejében, mintha üvöltené őket valaki, pedig maximum a lelkiismerete játszott vele. Szórakozott a kisördög a vállán, hogy elrontotta az esélyét. Tönkretette mindazt, amiért nehezen megküzdött.
Remegett a keze, amikor magára zárta az ajtót, és megnyitotta a vízcsapot. Hideg vízzel hűsítette le a testét, és a gondolatait, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Úgy érezte megbolondul, ha nem beszélhet valakivel, ezért a vízcsapot újra megnyitotta, majd tárcsázta az általa legtöbbször hívott telefonszámot.
Igen? – szólt bele kissé fáradt hangon a nő, aki épp az esti fürdetésre készült. Férjét és sógornőjét reggel óta nem látta, így kicsit kimerült volt aznap az anyaságtól. – Baj van Bati?
Grace terhes – nyögte ki kertelés nélkül, miközben belemarkolt a mosdókagylóba. Már-már olyan erővel, hogy szinte hallani lehetett, ahogy megfeszülnek az izmai. – Most mit csináljak? – tette fel a kérdést, mintha a húgának kellett volna megmondania, hogy mi lenne a helyes. Menyasszonyával maradni, elvenni feleségül és közösen nevelni a babát, aki egyáltalán nem tehet arról, hogy így alakult a helyzet, vagy felelősséget vállalni érte, de külön utakon.
Nem mondhatom meg, hogy mit csinálj! – sóhajtott fel Sara, aki máris kevésbé érezte magát fáradtnak. Alexia csendben cuppogott a cumijával a kezeiben. Talán ő is érezte, hogy most komoly dologról van szó. – De nem úgy volt, hogy szakítasz vele, mert nem szereted?
Szeretem – vágta rá azonnal, majd ki is javította magát. – Csak már nem úgy. Nem annyira, mint Őt. Pedig végre minden olyan jól alakult. Ha ezt megtudja, utálni fog, megint…
Nem hazudhatsz neki – morrant fel Sara, aki bármennyire is szerette a testvérét, egy kicsit barátnője oldalán állt. Hiszen többször is megvolt Álvaro esélye, és mégsem élt vele. – Megértem Őt. Annyira szerelmes volt beléd, és bár Te vagy a testvérem, én most mellette állok. Régebben is ezt kellett volna tennem. Kérlek, ne kelljen választanom köztetek!
Nem értelek – emelte fel a fejét a férfi, így farkasszemet nézhetett a saját tükörképével. Ám, amit ott látott, egyáltalán nem tetszett neki.
Az isten szerelmére, légy már férfi! Vállald a tetteid következményét! – emelte fel a hangját a fiatalabb, amivel megijesztette a gyermekét, aki hangos sírásba kezdett karjaiban. – Légy végre őszinte vele, és magaddal! Ha pedig azt kéri, akkor hagyd elmenni, de ezúttal végleg – nyomta ki köszönés nélkül a telefont, hogy gyermeke és lelke megnyugtatásával foglalkozhasson.
Minden rendben, édesem? – hallatszott be a dél-amerikai hangja, amivel a maga elé bámuló férfit visszarántotta a kegyetlen valóságba.
Persze, mindjárt végzek – kiáltott vissza, miközben ruhadarabjaitól kezdett megszabadulni. Bár az anyagok terhe már nem nyomták a testét, a lelkét annál több dolog nyomasztotta.

Grace míg kedvese a csapatával fejlesztett és tesztelt, Madridba utazott testvéréhez és annak családjához. Szüksége volt arra, hogy rendezze kavargó gondolatait, és a bátyjával való kapcsolatát. Szüksége volt egy biztos pontra az életében.
Ajánlott zene: Raign - Don't Let Me Go
Pénteken kettesben vették nyakukba Madrid utcáit, és Addy elvitte a kedvenc helyeire is.  Nagyon jókat nevettek, és beszélgettek. Késő délután egy csendes, hangulatos olasz étterembe tértek be, vacsorára. A hely, ismerős volt a lány számára is, hiszen itt volt az első, duplarandevújuk.
Mi nyomaszt? – tette fel a kérdést az idősebb testvér, miután leadták rendeléseiket. Egész nap látta, hogy a másik fejben nem ott jár, ahol ő.
Minden – adta meg az első választ, ami eszébe jutott. Az utolsó nagydíj hétvége eseményei kavarogtak a fejében, és az, hogy mit kellene tennie. Mi lenne a helyes? – Pol, Álvaro.
Ezt nem értem – rázta a fejét tanácstalanul a férfi. Az feltűnt neki, hogy húga nem olyan boldog, mint amit próbál mutatni a világnak, de nem hitte, hogy megint ilyen bonyolult lesz minden.
Még mindig szeretem, ennyi idő után is – vallotta be őszintén. Tudta, hogy Adrian az az ember, akinek bátran elmondhatja az érzéseit. – De közben ott van Pol, aki szeret, és akit nem akarom megbántani, mert mellettem volt akkor, mikor a legnagyobb szükségem volt rá.
Tudod Grace… Elveszteni Téged a legnehezebb dolog volt az életemben. Mindig ott voltam Neked, mégis elhagytál, Miatta – fogalmazta meg gondolatait, és érzéseit az idősebb. A lelkében az a tüske, amit Grace eltűnése okozott, a mai napig ott hevert. Nem múlt el, és valószínűleg nem is fog. – Nem lett volna szükséged Polra, ha nem löksz el magadtól.
Tudom – hajtotta le a fejét a leányzó. Nem kellett emlékeztetni arra, hogy mekkora hibát követett el azzal, hogy eltaszította magától azokat az embereket, akik mindig mellette álltak. – Szeretem Polt, tényleg, csak…
…nem vagy szerelmes belé – fejezte be a testvére mondatát. Annyira jól ismerte a húgát, hogy észrevegye a jeleket. – De Grace, így nem csak magadnak okozol szenvedést, hanem neki is.
Azt hittem, hogy majd megszeretem.
Tudod, hogy ez nem így működik – csóválta mosolyogva a fejét. Közben megérkeztek a rendeléseik, aminek azonnal nekiestek. Mindketten imádták a hasukat és jókat enni. Az egész napos kirándulás pedig kiéheztette őket. – Oké, tekintsünk el a ténytől, hogy Pol meg te. Mi a helyzet Álvaroval, mert nem értem, hogy kerül a képbe?
Próbálkozik, és olyan kitartóan, hogy az ellenállásom meggyengült. Csak nem tudom, mennyire komolyak a szándékai – tette le komolyan a villáját Grace. Adrian fürkésző tekintetéből gondolta, hogy megvárja, míg fejmosást vagy tanácsot kap.
Nem mondhatom meg, hogy mit tegyél. Neked kell ezt érezni – sóhajtott fel. – De én azt tanácsolom, szakíts Pollal. Hagyd Bautistát, és a motorosokat. Kezdj el élni, egyedül. Hidd el, rád talál majd a szerelem akkor, mikor nem is várod – osztotta meg gondolatait, majd figyelmét újra az ételnek fordította. Hagyta, hogy kistestvére feldolgozza a szavait. Hagyta, hogy megértse azt, hogy ő csak azt akarja, amit eddig: a legjobbat Neki.
Ezek után már nem sok szó esett köztük, és mikor hazaértek Adrianékhoz, Alexia már az igazak álmát aludta. Hármasban beszélgettek, főleg a keresztszülőségről és a keresztelőről. A hangulat akkor fagyott meg, amikor Sara száján olyan mondat csúszott ki, ami Grace reménykedő szívét másodpercek alatt újra összetörték.
Azért kíváncsi leszek a bátyámék, hogy birkóznak meg egy kisbabával.

~ * ~

2014. szeptember, Madrid
Grace mindent megtett azért, hogy szerettei elfogadják a választását, és kedvesét, ezért kitalálta, hogy a szabad hétvégéjükön összehoz egy vacsorát szeretett testvérével és Álvaroval. Remélte, hogy sikerül köztük egy kis baráti légkört alakítani, és Adrian végre megbékél.
A spanyol motoros is hasonló reményekkel készült az estére. Pont emiatt kérte meg húgát, hogy kísérje el őket, és legyen a villámhárító azzal a szereppel, ha a nagy családi vacsorából egy duplarandit szerveznek. Sara hosszas győzködés után ment bele, hiszen jobban meg akarta ismerni Grace-t.
Sara, ez már a harmadik ruha, amit felpróbálsz. Csak egy vacsora! – kiabált be a fürdőszobaajtón keresztül a férfi. Ő is izgult, de a testvére cukkolása elterelte a figyelmét.
Jól van, még 5 percet adj! – hallatszott a beletörődött sóhaj az ajtó túloldaláról. A fiatal nő a sminkjével bajlódott, hiszen jó benyomást akart tenni. – De nekem nem csak belőni kell a hajamat!
Kicsit megkésve indult el a testvérpár, akikre már a csendes, baráti hangulatos olasz étteremben várt a másik páros. Adrian épp egy viccet mesélt húgának, amikor látókörébe került Sara. Az elkezdett mondatát be sem fejezte, hanem az újonnan érkezőkkel volt elfoglalva. Grace csak fejcsóválva fogadta testvére illetlenségét. Elsőre feltűnt neki, hogy a másik nő tetszik az ő komolytalan bátyjának.
Bocsánat a késésért! – hajolt oda Bati kedveséhez, nyomott az ajkára egy csókot, majd kezet nyújtott az idősebb Escuderionak, aki töretlenül bámulta Sarát. A nő csak zavartan álldogált az asztal mellett.
Az én hibám, nem tudtam eldönteni mit vegyek fel – jegyezte meg halkan.
Semmi probléma – vágta rá azonnal Adrian, aki fel is pattant, és készült bemutatkozni az ismeretlen hölgynek. – Megérte a várakozás. Adrian Escuderio.
Sara Bautista – fogadta el a felé nyújtott kezet, majd hagyta, hogy a férfi egy csókot nyomjon a kezére. Grace felvont szemöldökkel nézte, ahogy a bátyja udvarol a Bautista lánynak.
Azt hiszem, hogy mi ide feleslegesek leszünk – suttogta barátjának, amikor egymás mellett foglaltak helyet. Csak csodálkozva nézték testvéreiket, amikor ez az este róluk kellett volna, hogy szóljon.
Adrian a figyelmével megtisztelte a motorost is, és faggatni kezdte a terveiről, a munkájáról, és a jövőjéről. Tudni akart mindent arról, hogy Álvaro mit is gondol, és hogy képzeli a dolgot a húgával.
Amikor a két lány egymásba karolva elszaladt a mosdóba, kissé feszült lett a férfiak közt a viszony. Nagy testvérhez híven mindketten védeni próbálták a családjukat.
Nem fogok beleszólni abba, hogy kivel boldog a húgom, de ha megbántod, nem attól kell tartanod, hogy versenyzés közben esik bajod – hajolt közelebb Adrian úgy, hogy szavait csak a másik hallja.
Tisztában vagyok vele – mosolyodott el gúnyosan Bati. Sejtette, hogy nem fognak egyből nagy haverok lenni. – De a fenyegetéssel nem ijesztesz meg! Ez rád is igaz. Ha rástartolsz a húgomra, és megbántod…
Magabiztosnak mutatod magad, de te sem tudod, hogy mit akarsz, igaz? – kortyolt üdítőjébe Adrian, aki úgy érezte, hogy ezt a szócsatát megnyerte. Főleg azért, mert mielőtt bármit mondhatott volna a másik, visszatértek a lányok, és lassacskán a rendelt ételeiket is találták.
Grace és Álvaro késő este magára hagyta a másik párost, akik annyira belemerültek egymás társaságába, hogy észre sem vették, hogy ketten maradtak. Az első perctől úgy egymásra hangolódtak, mintha mindig is ismerték volna egymást.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése